Az a szep ebben a kibaszott kiraly eletemben, hogy senki sem ismer.
Jo, felszinesen, meg hogy mit szeretek es hasonlok, de ugy igazan senki.
Talan tudatosan van igy, talan nem, de szerintem nem olyan rossz dolog ez.
Nincs is olyan ember, aki kozelebb allna hozzam, aki igazan ismerne.
Az elozo baratnom is mondta, hogy nem engedek senkit a kozelembe.
Ezert is “nekem senkim sincsen”.
Kb. mint Dexter.
Én is ilyen voltam (vagy vagyok), egy igazi barátom van, már amikor nem bassza fel az agyam a hülyeségeivel, de két hét múlva már megint együtt iszunk…
Csernusdoktor most aztmondaná, hogy vmi trauma lehet a háttérben, nem szokott az ember csak úgy elzárkózni, oka van. Ezt neked kell megtalálnod, hogy mitől fordulsz befelé.
PAStheLoD · #
na ja.. de maj’ eljön a kor, mikor maj’ meg akarod osztani magad mással ill. vágyol rája, hogy valakivel értekezhess a belsőségeidről .. nyilván lehet, hogy már elmúlt, meg az is , hogy sose lesz :)