Nem erdemlek meg semmit es senkit, mert egyszeruen semminek nem tudok orulni.
Nem erdemes velem semmilyen kapcsolatot letesiteni, mert csak a faszkodas megy, meg hogy engem nem lehet megerteni, teljesen kiszamithatatlan vagyok.
Tudom, hogy nekem kellene ezeken valtoztatni, de valami miatt megsem tudok.
Ha tudnam mitol, valtoztatnek rajta.
Mitol lennek boldog?
Jo kerdes, bar van egy otletem… csak azt nem szabad kimondani.
Egyszeruen semmiben nem latom a szepet, a jot, a pozitivat.
Mitol lehet ez?
Persze erre johet az, hogy nem kellene sajnaltatnom magamat es hogy mindenkinek megvan a sajat baja.
Csak szerintem nem mindenkinek van olyan baja, mint nekem.
Meg jobban kellene a dolgokhoz allnom… na de ha egyszer tudom, hogy mi annak a vege vagy hogy hogy fog sikerulni…
Az a baj, hogy egy ember ert meg csak, az is itt van a fejemben.