Reggel van, kipattan a szemem, csong a kapucsengo, a gazos.
10 ora mult.
Gyorsan magamra veszek valamit, kitorlom a csipat a szemembol, majd leszaladok, hogy kinyissam az ajtot, mert mar hallom a lepteit.
O a szokasos “aktataskajaval”, kisse gornyedt hataval automatice indul az emeletre a furdoszobaba, en mogotte komas fejjel motyogom, hogy mi a szokasos problema: nem jon rendesen a melegviz.
Az elore elpakolt terepen nekiall a munkanak, kabatjat stilusosan az ajto kilincsere akasztja (ami azert egyszer leesik munka kozben), majd a sosavert kiallt szol.
Mig en keresem (anyaval telon “hol a sosav?!”), addig o leveszi a kazan burkolatat, majd kezdi szetszerelni.
Ez mar neki rutinmuvelet.
Kezdodik a sosavozas, viz folyik mindenhol, en meg csak allok folotte es szippantom a gaz szagat.
Ezutan probalgatas, miert nem jon rendesen a melegviz.
Szetcsavarozza a kazant es a fali csapot osszekoto kis csovet es probalja a lerakodott vizkovet kitaszitani belole.
Eleg tetemes mennyiseg gyult ossze belole a csapban, o folenyesen mutatja is nekem, hogy lassam, ehunvane.
En ezt komas fejjel csupan egy “durva” jelzovel illetem.
Mar csak az osszeszereles van hatra, meg hogy minden csapon el legyen vegezve a teszt.
Ez pozitivan zarul, mukodik minden, ugyhogy egy “mennyivel tartozunkkal” ra is terek az anyagi vonzatra.
O mondja, en viritom, aztan fajo bucsut veszunk egymastol.
Kis idovel kesobb csorog a telefon, anyukam erdeklodik az elvegzett munka felol.
Biztositom rola, hogy minden rendben zajlott.
Jon a kerdes: nem beszelt furcsan a szerelo?
Mondom nem, en nem vettem eszre semmi szokatlant.
Mert hogy szivinfarktusa volt par honapja es hogy tud e rendesen beszelni.
Mikor ez erte, akkor elhagyta a kocsijat is, meg o is eltunt, ugy talaltak meg kesobb es a kocsira sem emlekezett, hol hagyhatta.
Meg szokott olyan is lenni az ilyen emberekkel, hogy ilyen allapotukban elbujnak valahova.
Szoval igy tudtam meg, hogy szivinfarktusa volt a gazszerelonek.