Gyulolom ezt a kurva eletet, hogy nekem senkim sincsem, akivel barmit meg tudnek beszelni, barmikor.
Nem vagyok kepes melyebb kapcsolatokra senkivel, mert senkinek nem tudom a bajomat elmondani.
Sot, ugy egyaltalan semmilyen kapcsolatot (akar lany-fiu) nem tudok kezelni.
Nem vagyok ra kepes.
Ennyire vagyok antiszocialis es normalis emberi kapcsolatokra keptelen.
Gyulolom ezt a helyzetet, ezt ami korbevesz, de legfokeppen magamat.
Egyszeruen nekem semmi sem jo, semmi nem felel meg, nem talalom meg semmiben a boldogsagot.
Vagy ha igen, akkor az nem tartos.
Gyulolom az itteni letet Debrecenben, magat a varost is, a sulit, meg a vele jaro faszsagokat.
Nem jo ez az egesz, el van minden baszva.
Utalom magamat es nem erzem azt, hogy nekem ez lenne az eletem, hogy nekem itt kellene lennem ezen a vilagon.
Nem latom az egesz ertelmet.
Miert?
Szarazegesz ugy ahogy van.
myrthill · #
ha valakivel beszélgetnél, csak szólj, jó? detényleg.